I lájk you! Lájkoljuk a lájkod! :)

fiú: jó a segged kő kóla
lány: nagy a pofád tucc róla?
fiú: nagyobb mint a te melled
lány: az én mellem nagyobb mint a te IQ szinted

Ezt összesen már 4297 alkalommal látták. (Ezen a héten: 1750, a mai nap: 1739) | Ne feledd el megerősíteni a lájkolást, ha szükség van rá!

Csatlakozz hozzánk facebookon:

Tetszik? Hagyj egy kommentet! :)


Random lájkok
Most csakis veled akarok lenni.♥♥☻szeretlek.:)
"Valahol él még a valaha
Ha valaki dúdolja
Szemében süvít hogy érzi a létet
De valamikor ő is eltévedt"♫♪♥
"Lehet eső, vagy hó, hiába minden szó…
Lehet tél vagy nyár, lehet napsütés☼ …
Csak nézz rám, ez a pillanat tökély…
Legyints a búnak, most érezd velem jól magad,
Éljük meg együtt, legyen tökéletes a pillanat…"
VV Szandika:
Én az alvás pártját képviselem.. :)
Ez olyan cuki volt *.* =)
Milyen szobák vannak a pók lakásában?
- Csupa hálószoba!
Nem kell a suli legjobb pasija. Nem kell milliárdos szülő. Elég ha van egy modell bátyád és mindened megvan.!♥
"Mosolyogj! Ez összezavarja az embereket" :D
Bármit tettem, adtam az mind azért volt, hogy örömet szerezzek,
És ha ezt nem érzed, kettétörik a veled álmodott élet.
Nem akarlak egy meggondolatlan mondatért elvesziteni,
Pont, amikor végre megtaláltam benned, akiért érdemes szenvedni!
AKIK 1990 ELŐTT SZÜLETTEK, AZOKNAK KÖTELEZŐ VÉGIGOLVASNI - NAGYON IGAZ !!!
Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak..
Amikor 5 éves voltam és megláttam egy másik 9 éves gyereket, azt gondoltam: "Hű, milyen nagy! Bárcsak én is ilyen idős lennék..." Mikor 9 éves lettem, cseppet sem éreztem olyan nagynak magam. Megláttam egy 13 évest és az jutott eszembe: "Na majd ha én is akkora leszek...." Viszont mikor 13 éves lettem, a nagyobbaktól olyan oltásokat kaptam, hogy a kis óvodás, pici aranyos 13 éves. Mindig arra gondoltam: Mikor leszek már végre nagy? És eközben elpazaroltam egy csomó időt, mert azt vártam, hogy felnőjek. De én 20 évesen is, 60 évesen is ugyanilyen gyerek maradok.