I like you! Like everything!

fiú: jó a segged kő kóla
lány: nagy a pofád tucc róla?
fiú: nagyobb mint a te melled
lány: az én mellem nagyobb mint a te IQ szinted

Ezt összesen már 3208 alkalommal látták. (Ezen a héten: 661, a mai nap: 650) | Ne feledd el megerősíteni a lájkolást, ha szükség van rá!

Csatlakozz hozzánk facebookon:

Are you like it? Leave a comment! ^^


Random likes
Attól nem lessz nagyobb a melled ha összeszorítod a két kezeddel..
Egy msn beszélgetés:
-Szia mizujs?
-hali, semmi kül, ved?
-semmi
-micsi?
-msn+ face, te?
-én is
FÉL ÓRA MÚLVA
-na én léptem szia
-szia
Volt egy gyönyörű lány, ki hitt a mesékben,
Hitte, hogy lesz egy álom, miből fel nem ébred.
Örökké tart majd, s Ő csak várta...
Hitte, hogy többé nem marad már árva.

Szeretetre vágyott, megértésre, és két ölelő karra,
Arra, hogy viszont szeressék, semmire... csak arra...
Nem értette, miért kér olyan nagyon sokat,
S miért nem talál valaki mellett végre oltalmat.

S egy szép nap úgy tűnt az álom végre valóra vált,
Hisz találkozott azzal, kire már oly régóta várt.
A fiú büszke volt, hiú, s naiv,
De a lány olyat érzett, mint még soha addig.

Rájött a fiú is, ez még több is lehet,
Lehet ez még igaz szerelem.
Bízott benne, hogy így elfelejti azt a lányt,
Ki nem hagyott maga után mást, csak örök talányt.

Szomorú volt, félt, szenvedett,
Hisz az dobta el, kit igazán szeretett.
De a gyönyörű lány csak oltalomra várt,
Így Ő is feledni kezdte a mély gyászt.

Rájöttek, hogy Ők talán egymásnak lettek teremtve,
S a szerelem örök oltárára szentelve...
A lány megkapta az áhított oltalmat, s szerelmet,
A fiú pedig gyógyulni érezte a fájó sebeket.

Szerették egymást, együtt voltak, míg a nap ragyogott az égen,
Úgy hitték, nem éreztek ilyet már nagyon régen.
De minden álom elmúlik egyszer... miért is ne?!
S a gyönyörű tavasz helyére hideg tél köszönt be.

Mégis hitték, hogy egymással minden jó lehet,
S hogy együtt, ketten legyőzhetetlenek lesznek.
A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni,
Olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.

Mert ki egyszer már Tiéd lett,
S úgy érzed, örökre Őt szereted,
Nem hagyhatod, hogy elmenjen, Érte küzdeni kell,
Ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.

A szerelem erős lánc,
Örökké tartó, szédítő tánc.
Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed,
S úgy táncol, hogy elveszted az eszed.

Örökké remél, örökké bízik,
S megtanít Téged örökké hinni.
Hinni a másikban... s ezt el is éri,
Hisz elhiszed, hogy örökre mellette fogsz élni.

Így hittek Ők is egymásban,
S vakon bíztak a szeretett társban.
Hisz az igaz szerelem elvakít,
S hiszed, hogy szép, amíg a másik el nem taszít.

S akkor jön a fájó ébredés,
A mindenkori tiszta reszketés.
Hisz egyedül félsz, együtt bármi könnyebb,
De Ő akkor már nincs melletted... helyette más van... a fájó könnyek!

Ez történt a gyönyörű lánnyal,
S a hiú, naiv sráccal.
A fiú nem bízott az érzéseiben, mindent tagadott,
S a lány szemei előtt is ködként szállt el az édes oltalom.

Az oltalom, mit annyira áhított, mire annyira vágyott,
S közben nem tett mást, csak kergetett egy álmot...
Szép volt a fiúval, de nem tehetett mást,
Érezte, vissza már nem jön, elengedte hát!

A fiú rájött, még mindig a másikat szereti,
Akárhogy is bánt Vele, soha nem felejti.
A gyönyörű lány hívta, kérlelte, maradjon Vele...
Hisz Ő nem tenne mást, csak igazán szeretne.

De a fiú hajthatatlan volt, vissza se fordult,
S a lány nem értette mit csinált ennyire rosszul.
A fiú csak rohant, szaladt messze már,
Úgy érezte, ha kell, a halálból is visszahozza a másik lányt.

Hisz szerette, csak Érte élt,
De nem tudta, hogy a gyönyörű lány csak Miatta remél.
Eltelt egy hosszú év, s a fiú egyedül maradt,
Nem találta meg a lányt, kit annyira akart.

S a fiú újra csak szaladt, szaladt vissza...
De a lány ekkor már búcsúlevelét írta.
Mire a fiú odaért, a lány már a földön hevert,
S véres, gyenge kezében szorított egy levelet.

A fiú szólította: "Szerelmem!",
De a lány akkor már semmit sem felelt...
S ekkor a fiú észrevette a papírt,
Alig tudta olvasni... csak sírt...

De erőt vett magán, s kezébe vette a levelet,
S közben végigsimította az erőtlen, puha kezet.
Ki egy éve még forrón ölelte, s szerelmesen,
Az nem lehet
Ese dia en que te vi, Yo senti que iba a morir. No hubo palabras sólo miradas, Mi corazón a latir, Porque yo... No tengo salida, Naci para amarte, Te entrego mi vida. Pase lo que pase me robaré tu corazón, Venga lo que venga nada podrá, con este amor.Nada podra separarnos...
Tudom,hogy hibáztam és kérlek bocsáss meg! Te is vétettél ellenem,de elfelejtettem! és most arra kérlek olvasd el: régen legjobb barátnők voltunk,és most közbe szólt az "élet"! ♥HIÁNYZOL!♥ és ahogy hallottam én is neked ♥ ami elmúlt,felejtsd el! ne a múltat nézd,hanem a jelent! ha hibáztam,mond el,hogy jóvátehessem! ne ürügyet keress arra,ha megváltoztam,hanem mond el miben változtam meg,hogy újra a régi legyek! és már kezdek visszaalakulni! :-) sokat vesztettem,de a legnagyobb ami volt a TE barátságod♥ mért fekszel le esténként a szívedben haraggal,ha hallottál már olyan szavakról,hogy: megbeszélés,kibékülés,megbocsájtás?♥ régen nagyon nagy Barátnők voltunk,és most szeretném ha kibékülnénk,és újra a régiek lennénk :) nem hiszem,hogy a legtöbb ember egy barátságért a világhálón kiírna ilyet,és megosztaná mindenkivel! de ebből láthatod mennyit ért a BARÁTSÁGOD♥remélem megbocsájtasz,és túllépünk ezen is,és újra a legnagyobb "Mosolyországok" lennénk:) ♥szeretlek♥
Az élet egyetlen-ezért vedd komolyan!
Az élet szép-csodáld meg!
Az élet boldogság-ízleld!
Az élet álom-tedd valósággá!
Az élet kihívás-fogadd el!
Az élet kötelesség-teljesítsd!
Az élet játék-játszd!
Az élet vagyon-használd fel!
Az élet szeretett-add át magad!
Az élet titok-fejtsd meg!
Az élet ígéret-teljesítsd!
Az élet szomorúság-győzd le!
Az élet dal-énekeld!
Az élet küzdelem-harcold meg!
Az élet kaland-vállald!
Az élet jutalom-érdemeld ki!
Az élet élet-éljed!
Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!! =( ♥♥♥
Az élet fáj, fáj a jelen és fáj a múlt...
A fiúk, mint a köd, jönnek-mennek, egy lányt csak egy napig szeretnek. De aki egy hónapig bírja, annak meg van ásva a sírja.. És aki egy évig tud szeretni, azt múzeumba kellene helyezni, és csendben megjegyezni: "Őt embernek lehet nevezni".♥☺
☼Találjam ki?